A férfi.../áthozott/
2014. május 05. írta: Kincse-

A férfi.../áthozott/

10.jpg

Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni

Hogyan lehet megfogni a képzeletem? Hát úgy, hogy azt olvassam egy könyv ismertetőjében: képzelje el…
Sokszor így kezdem a mondanivalóm, ha valakinek magamról akarok elmesélni egy sztorit: képzeld el… Mert ami szokatlanul alakul, azt sokszor nem is valóságos, hanem csodának, de legalábbis szokatlannak „képzeljük el”, és mi mással lehetne kezdeni, mint: képzeld el…
Így eset meg az a szokatlan dolog, kezembe akadt egy könyv, bár nem a főcím fogott meg, mert nem hiszek az ilyen boldogságkereső maszlagokban, főleg, ha férfi keresi, de az alcím már kezdett érdekelni. Laurent Gounelle: A férfi, aki boldog akart lenni, és az alcíme: Amiben hiszünk, valósággá válhat.

Az öreg gyógyító nekem tetsző módon bánik a hazugságokban elvesző férfival. Kicsit hasonlít Csernus Imre doktorra azon a téren, hogy nincs rejtve előtte semmi. Könnyedén rátapint a lényegre, és ki is mondja, annyi különbséggel, hogy abszolút indulatok nélkül tudja megtenni.

A guru is kitűnően játszik az emberi lélek húrjain, olyan, mint egy virtuóz gitáros. Az új gitár húrjait először behangolja, beállítja, megfeszíti, vagy kiengedi egy kicsit, vagy kicseréli a húrokat egy jól hangzó, strapabíró acél szálra, hogy szépen szóljon.

És ez a férfi, bár menekülne a leleplezés, az igazság elől, de nem tud, mert lenyűgözi a balinéz bölcs. Nem tud hazudni neki, átéli ennek a maga előtti őszinteségnek is a felemelő hatását, eljuttatja oda, hogy igazán foglalkozzon az álmaival, amire vágyik, amitől boldognak érezheti magát.

Mulatságos, ahogy eleinte félelme és kényelme mögé rejtőzik, amitől kisebbségi érzései támadnak. A hiedelmei gátolják abban, hogy megtegyen olyan dolgokat, amihez lenne tehetsége.

Ez a tanulság ragadt meg bennem is a legjobban az eddigi olvasatból, ez a hiedelmekből táplálkozó gondolkodásmód.
Elgondolkodtam, vajon a magam életében is mennyire játszik szerepet a hiedelem alapján meghozott döntéseim sora.

Tehát mit hiszek magamról, az emberekről, a világról. ami vagy összehoz, vagy eltávolít a valóságtól. És mi számít, amit én magamról hiszek, vagy amit mások hisznek rólam.

Pl. a legtöbb félelem puszta agyszülemény, mert soha nem látunk bele mások gondolataiba. Ha nem merünk megkérdezni valamit, akkor sohasem tudjuk meg az igazi választ. Ha nem merünk kérni, - pedig legalapvetőbb képesség az, hogy tudjunk másoktól kérni - akkor sosem bizonyosodunk meg mások segítségéről, pedig a sikeres emberek nagyon jól tudják ezt.

Nem akarok messzire menni, de azon is érdemes elgondolkodni, amikor valaki ragaszkodik egy párt képviselte ideához, és a félelme megakadályozza, hogy szabadon hozzon döntéseket olyanról is, ami előnyösebb lenne számára.

Folytatva a könyv érdekességeit, nagyon jót szórakoztam, amikor a boldogságot kereső férfi azt a feladatot kapta a gurutól, - lelki megerősítés céljából – kérjen 5 embertől olyan dolgot, amire nem-et mondanak.
A férfi biztos volt benne, hogy nem lesz nehéz dolga, sok ember elutasítja majd, ha olyat kér, ami túlzás. Remegve készült a nagy megszégyenülésekre, de egyben szerette volna átélni, hogy túl legyen a félelmén.
Azért kezdet neki a feladatnak, mert meg akart szabadulni a félelmeitől, ami mindig visszatartotta, hogy segítséget kérjen, ha szüksége volt rá. Túlságosan sikertelennek érezte magát, ha nem-et kapott a kéréseire. A tanítója szerint, viszont nem kell személyes sértésnek venni, ha valaki nem teljesíti a kérésünket, attól még szeret és tisztel.
„Új világ nyílik meg, aki meg tanul az emberekhez közeledni, aki meg tanul kérni. Az élet lényege nem a bezárkózás, hanem az, hogy megnyíljunk egymás előtt. A kapcsolatteremtésre való legapróbb kísérlet is pozitív eredményt hoz. ”
A Balinézekkel hiába is próbálkozna, ők nem tudnak nem-et mondani, így hát a főpróba következett. Egy amerikai, kövér szőke nőt szólított meg, aki kezében egy elképesztő adag fagylalttal lépett ki. Kéjesen nyaldosta fagylaltját, amikor hozzálépett azzal a kéréssel, hogy ő is megkóstolná.
„ – Nahát, micsoda csibész maga! – mosolygott rám cinkosan.
Kiolvastam a tekintetéből, hogyha az ajkam hozzáérne a körbenyalogatott fagylalthoz, az olyan lenne számára, mintha szájon csókolnám.
– Igen, vagy nem?
– Persze, hogy szívecském – jött közelebb mohó pillantásokkal.
– Nem, köszönöm, csak vicceltem – mondtam, és erőltetetten nevettem.
– Na, ne féljen, nyugodtan megkóstolhatja. Csak bátran!
– Köszönöm, inkább nem, csak úgy mondtam. Viccből. Viszontlátásra, és jó fagyizást."
Ez nem sikerült.

A második kérése az volt a szállodából kijövő turista házaspártól, hogy megaludhasson a szobájukban, mert a szállóban nincs szabad szoba, és késő éjjel van. A házaspár elképedt egy kicsit, de azt mondták, megoldják. A férfi nem győzte magyarázni, hogy mégsem kéri az együtt alvást.
Harmadik kérése az volt, hogy ingyen telefonáljon 6 percig a világ másik kontinensén lévő személlyel. A nő, akit megkért, hogy használhassa a telefonját, beinvitálta nagy erővel a szállodai szobájába, ahol olcsó vezetékes számlázással 3 percet engedélyezett neki. A férfi kínjában saját maga, otthoni telefonszámát hívta fel, és 2 percig beszélgetett magával, és a végén még dicséretet is kapott a nőtől, amiért ilyen hamar végzett.
Tehát ez is kudarc.
Már kétségbe volt esve, hogy másnapra nem tud összeszedni egyetlen nem-et sem, amikor megpillantotta ismerősét és felcsillant a szeme. Hans egy elég anyagias, és érdekek alapján élő pasi volt, pont jónak ígérkezett, hogy nem-et kapjon tőle.
„– Hans! Hans! – kiáltottam már messziről. – Tudsz nekem valamennyit kölcsönadni?”
Könnyű diadal boldog tudatában tért haza, életében először örült az elutasító arcnak. Szinte élvezte a helyzetet, Hans zavarodottságát, ahogy próbálta megmagyarázni visszautasítását.

Tehát nagy nehezen megszületett az első NEM.
Az ötödik kérés már csak hab a tortán, amikor nagy diadalittasan felhívta a repteret, hogy egy nappal későbbre kapjon jegyet, de elutasították.
Ezzel teljesítette a házi feladatát.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kincse1.blog.hu/api/trackback/id/tr36119934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.