Létra /áthozott/
2014. május 05. írta: Kincse-

Létra /áthozott/

7.jpg

Van egy érdekes történet Jákobról, ami olyan címen maradt meg a közismeretben, hogy Jákob lajtorjája.
Jákob miután egy tál lencséért megvette bátyjától az első szülötti jogokat, vak apját is becsapta, és megkapta ezáltal az apai áldást, anyja pedig szövetségese lett a hazugságban, majd elindult feleséget venni magának.
Az úton Hárán felé egyik este követ tett a feje alá párnaként, hogy megpihenjen. Álmában megnyílt az ég fölötte és egy létrán angyalok járkáltak le és föl, a tetején pedig Isten szólt hozzá. Félelemmel ébredt, és rögtön szentté nyilvánította azt a helyet, és megfogadta, ha Isten vele lesz, és mindenben sikerrel jár, akkor az ÚR lesz az ő Istene.
Persze sikerül is neki minden, de többszörösen meg kell dolgoznia érte, miközben óriási fejlődésen ment keresztül ez a csaló kis ember.
A létra több értelemben is hordoz jelképet. Jákob kétségek között vergődik az úton, önvád gyötri, maga mögött hagyta bátyja haragját, apja keserű becsapottságát, és félelemmel tölti el az új ismeretlen jövő, és hogy megtalálja-e a szerelmét, akire vágyik. Ez a nyugtalanság őrült gondolatokat is képes kihozni az emberből, amikor teli van bűnváddal, és közben vágyakozik a szerelemre, gyakran kilátástalannak érzi az ember, legszívesebben a halálba menekülne ezek elől. De az álma megsegíti, mert Isten társául szegődik, utat mutat neki, ez az út felfelé viszi.
Itt a létra fejlődési lehetőséget jelképez, amerre haladhat, nem jobbra vagy balra, előre vagy hátra, hanem a királyi út felé, fölfelé az Istenhez. Ebben az értelemben Jákob távoli útja végén el is éri ezt a fejlődést, mert úgy akar visszatérni bátyjához, hogy bocsánatot kér tőle.
A mi életünkben a létra egy belső vágy, hogy összekössük az eget a földdel, mondhatnánk azt is ilyenkor, hogy a mennyekbe vágyunk, a létrafok pedig egy-egy lépés fölfelé, a fejlődési úton. Erre a fejlődésre előbb utóbb mindenkinek rá kell lépni, akár betegség, akár más szenvedés döbbenti rá.

Amit valójában mondani akartam ezzel a történettel, csak bevezetője és magyarázata annak, hogy miért nem félek, ha nehéz az élet, ha sokszor bajban vagyok, ha pokolba taszítanak. Ha a létra aljánál lentebb esek vissza, hajt engem az a belső vágy, hogy összeérjen bennem az ég és a föld, hogy békében legyek önmagammal.

A bejegyzés trackback címe:

https://kincse1.blog.hu/api/trackback/id/tr1006120053

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Turmixoló 2014.05.05. 19:03:57

Látom ,hogy ismét tartalmas lett a naplód.

Kincse- 2014.05.05. 19:41:00

Igen, lett egy kicsit több tartalma a blognak :)
Amit érdemesnek találtam megőrizni, áthoztam.
De továbbra is az a bajom, hogy szeretnék értelmesebb bejegyzéseket írni, amit nem bánok, ha száz évig is kering a neten, de ez nem nagyon megy.

Turmixoló 2014.05.05. 21:10:49

Tettem fel egy képet , de miért nem jelenek meg?/avatart/

Kincse- 2014.05.05. 21:36:46

Igen, látom az avatart :)

margit2 2014.05.08. 19:17:53

Én is örülök, hogy hozol át a bejegyzéseidből... Tulajdonképpen mindet úgy sem tudtam elolvasni eddig... Így legalább időnként, ha nem is írnál, lesz mit olvasni... :-)

Kincse- 2014.05.09. 18:38:11

Margitka, ezek voltak a szerintem menthető írások, többit nem akarom megőrizni, majd törlöm a végén a másik blogom.