Szenvedés /áthozott/
2014. május 05. írta: Kincse-

Szenvedés /áthozott/

11.jpg

"A szenvedéstől megerősödik a lélek. A legerősebb jellemeket sebek borítják." (Kahlil Gibran)

A szenvedéssel, bármilyen kicsi is, kevesen tudnak vele mit kezdeni. A gyerekek, ha nem tanulták meg szüleiktől, hogyan kell kezelni, akkor agresszióba tör ki, vagy zárkózott lesz. Felnőttnél sincs ez másként, de akkor már annyira elhatalmasodik rajta, hogy nehezebb, vagy egyáltalán nem fordítható vissza az állapota, mert a felnőttet a legnehezebb rávenni, hogy saját maga érdekében megtanuljon valamit.

Éppen ezért, csak akkor érvényes, hogy megerősödik a lélek, ha minden padlóra kerülés után felállunk, és újból helyt állunk. Sokan azonban fekve maradnak, főleg azok, akiknél már önálló döntések határozhatnák meg az életüket, de a legkényelmesebb utat választják. Vagyis a sült galambot várják, hogy más változtassa meg az életüket, de bizalmuk egy száll se, ezért egy ördögi körbe kerülnek.

Amikor valaki elbukik, akár más, vagy önhibából, legjobb, ha kiszomorkodja és elsiratja magát, mert az önsajnálat jár neki. De utána, vegye már fel azt kis büdös seggét arról a koszos padlóról, és mondja azt, élni akarok, és ezért újra kezdem. Mások hibáját, vagy saját hibánkat éppúgy meg kell bocsátani, mert különben nincs újrakezdés, nincs felállás. A be nem ismert, letagadott tévedés, hiba, vagy nevezzük akár bűnnek, mind-mind kikezdi a lelket, romhalmazzá teszi, és agresszióba taszítja, ami vagy mások ellen, vagy magunk ellen fordul.

A szenvedés lehet valaki szeretett lény elvesztése miatti bánat, amikor meghal, vagy szakít velünk, de ha csalódunk, és mi hagyjuk el, az is éppen annyira fáj. Ilyenkor is hagyni kell a léleknek, hogy gyászoljon, szomorkodjon, és hagyja magát vigasztalni másoktól. Ha nem nyomja el, hanem kiéli a szomorúságát, akkor egészen természetes módon meg fog vigasztalódni, az életösztöne visszatér, és vonzódni fog az új élet irányába.
Olyan, mint az évszakok váltása a természetben, nekünk is természetesen kell élnünk, örülni, ha örömöt érzünk, és sírjunk, ha bánatunk van, mindent-mindent élj át a legmélyebb és legmagasabb fokon, ettől aztán életszagú lesz.
Mindezeket tökéletesen éld át, mert ettől fogod érezni, hogy élsz. Ne azt gondold, boldog voltál, vagy boldog leszel, hanem a jelenben éld meg a boldogságot! Ne a múlton szomorkodj, és a jövőtől félj, mert akkor a jelenben sosem ÉLSZ, mert akkor lelkileg halott vagy, nem azért kaptuk az életet, hogy rettegésben éljünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kincse1.blog.hu/api/trackback/id/tr826119987

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.